Csörgő Adrienn most is kitett magáért, nagyon őszintén írt arról, hogy miként tudja motiválnia magát. Mesélt a szemét kajához fűződő viszonyáról, és arról is, hogy egy fitneszmodell miért nem engedheti el magát.
Ahonnan indulok... 64kiló! Edzések száma: változó! És már baromira hiányzik, hogy rendszeresen visszatérhessek a súlyokhoz.
Étkezés: 80 százalékosan "clean eating". És nem csupán a forma miatt, hanem, mert nem is bírja a gyomrom a szemét kaját. Persze ha nyár, akkor fagyi, koktélok, lángos; csupa finomság, de ha be is csúszik egy kis fagyi, azt érzem, hogy utána nem jó a gyomrom. Nem véletlen, hogy a tejtermékeket a Bodywakes bemérés óta likvidáltam. Ahogy a nagy kedvencemet, a tejeskávét is. És nem is hiányzik. Ezzel meg is dől az a tézis, hogy "kávéfüggő vagyok". Minden csupán elhatározás és akarat kérdése.
Előttem van még egy nyaralás, de a GFlex már bekészítve, és az étrendemet is megterveztem. Az alapozásom tökéletes helyszíne lesz a Balcsi.
Baromi nehéz úgy motiváltnak lenni, hogy nincs időpontra kitűzött cél, például egy verseny. Sokszor megkapom a kérdést, hogy engem akkor mi motivál, ha nem készülök versenyre? A válaszom: Ti. Azaz Mindenki! Akik hisznek bennem, akik szeretnek vagy kedvelnek, akik megfogadják a tanácsom, akiknek példát kell mutatnom. Az edzettkéim, versenyzőim.
Mert milyen ciki már, ha egy személyes találkozásnál azt hallja egy sportoló, fitneszmodell, hogy "jéé, élőben más vagy, mint a Facebookon, a képeken! Olyan, olyan...ööö, más!"
Szerencsére még ilyesmit nem hallottam (vagy nem merték a szemembe mondani hehehe), de nem is szeretnék. Mert mit gondolok? Azt, hogy azoknak, akik valaha elértek a testükkel testépítő-fitneszversenyen bármilyen sikert is, de legalábbis voltak már olyan formában, hogy az színpadi forma volt, és emellett még edzői végzettséggel is rendelkeznek, akik orrba-szájba posztolgatják a FITT ÉLETMÓDOT, azoknak, nekünk igenis kutyakötelességünk (lenne) a hétköznapokon is olyan megjelenéssel bírni, ami motivációként szolgál a "követőinknek". És itt nem a versenyzői, lepucolt formára gondolok. Mert milyen jogon várjuk el az edzettjeinktől, hogy megcsinálják, ha mi nem vagyunk rá képesek?
Ha belegondolok, hogy egyik nagy kedvencemet, Tímea Majorovát elhízva látnám, biztos csalódnék. De nem véletlen, hogy változatlanul példakép, még babaszülés után is.
Mindezek fényében egyetértek azzal a mondással, hogy elérni "könnyebb", megtartani ..., na, az a kemény meló!
