Csörgő Adrienn, a WBPF világbajnoknője remek vitaindítót írt arról, hogy milyen nagy különbség van fitneszmodell és fitneszmodell között. Olvassátok csak!
Lepucolt, zsírmentes versenyforma, vagy kerekebb, off forma? Mindenki döntse el maga! A fitneszmodellek virágkorát éljük, naponta születnek gondolatok újabb és újabb leendő fitneszversenyzők fejecskéjében, hogy megmérettetik magukat és harcba szállnak a fitneszmodell bajnoki címekért, amivel jogosan mondhatják el magukról, hogy "tökéletes testük lett"!
Ez eddig mind szép és jó, de... És ezzel a véleményemmel biztos sokaknál kiverem a biztosítékot, de legalább annyian fognak egyetérteni velem. A versenyformát bárki elérheti! Van, akinek pár hónap, szerencsés genetikától függően, valakinek több év, de mindenki megtudja, vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy mindenki képes lenne megcsinálni!
DE... és itt az újabb "de"... A versenyforma pár napig tart, saccoljuk úgy 20 napra, azt a formát, amellyel már színpadra lehet állni. Az év - jobb esetben - 365 napból áll... Mi van azzal a 345 nappal? Gyakori jelenség, hogy fitneszmodellek offszezonban felismerhetetlenségig elhíznak! És tényleg, akinek nem inge, nem veszi, illetve nem személyeskedés a célom. Jogosan mondhatnánk rájuk, "ő fitneszversenyző, na neeee".
Nem az a nagy dicsőség, ha egy versenyre tökéletesre faragjuk a testünket, hanem ha életmódunká válik a sport, az egészséges táplálkozás, és versenyen kívül is tudunk egy olyan formát mutatni, melyre a hétköznapi ember azt mondja: "Sportoló"!
Nem kell messzire menni, ha olyan fitneszmodelleket kell felsorolni, akik offszezonban is gusztusos, sportos, kerekebb, de egyáltalán nem elhízott formát villantanak. Toldi Zsuzsi, Oláh Vivi, Simkó Gina, Bánkuti Gabi, Németh Dóri, Czine Szilvi ... és még sorolhatnám azokat a Sportolókat, akik nem dőltek hátra egy bajnoki cím megszerzése után, mondván "megvan, így ebből a sikerből már eléldegélek", hanem napi szinten tesznek, hogy példát mutassanak.
Álszenteskedni nem akarok, a fitneszmodell is ember, és a fitneszmodell is imád enni.
Ilyenkor szoktam azt kapni, hogy "Jó, neked könnyű!"
Megnyugtatásként közlöm, nem, nekem sem könnyű!
Velem is elszokott szaladni a ló, de soha nem tudnám megengedni magamnak, hogy felismerhetetlenségig elhízzak.
Nem kell messzire menni, a tavalyi év végén, novemberben egy lelki válság miatt egy-két hét alatt leugrott rólam hat kiló!
Mint egy agárkutya, úgy néztem ki (ez emberben nem szép látvány), hiszen a napokig nem evés miatt a szervezetem mihez nyúlt, hogy életben maradjon? Az izmokhoz.
Ez a lelki válság decemberre változott, aminek köszönhetően a nagy boldogságomban végigzabáltam az ünnepeket, sőt még a januárt is!Mindig van mire fogni, mi?
Hol szerelmi bánat, hol épp a boldogság késztet a zabálásra, vagy épp beteges koplalásra. Nem csak a testem érezte meg, de belül is kellemetlen volt, a sok "szemét kaja" megtette hatását, szó szerint nem éreztem magam jól a bőrömben.
Minden kezdet nehéz, nekem is pokoli nehéz volt visszatérni az edzéshez, és diétába kezdeni, főleg versenycél nélkül, de egy dolgot kellett ráállítanom, az agyamat, hogy adjak magamnak pár hetet, hogy újra vállalható formám legyen, és újra tükörbe tudjak nézni.
Az első hét volt nehéz, mostanra pedig újra napi rutinná vált, nem csak az edzés, de a "clean eating" is. Nem a versenyforma a cél, mert ahogy a fotó (kék bikinis) is mutatja, a versenyforma csak sportolói szemmel szép, a hétköznapi életben nem nyújt szép látványt, főleg nőknél, de egy kerekebb, minimálisan egészséges zsírszázalékkal bíró, esztétikusan izmos test viszont már igen.
Legnagyobb ellenségünk saját magunk, amikor komoly harcokat vívunk és kifogásokat keresünk, hogy "csak ezt az egy falatot, úgysem árthat" felkiáltással megszegve a diétát, bekapjuk azt a kakaóscsigát! És kezdődik minden elölről.
Na, ezt nem szabad elérni. Aki már elérte élete csúcsformáját, annak kutya kötelessége azt tartani, de ha nem is a csúcsformát, akkor ahhoz hasonlót, ezzel is erőt és motivációt adva másoknak, hogy ők is megcsinálják! Mert, ahogy a mondás tartja: " megszerezni könnyű, megtartani a dicsőség!"
