fitness

Czine Szilvia Fitparádé-győztes sportolónő osztotta meg az alábbi bájos képet a Facebookon.

"Ti tudtátok, hogy nem csak pocakos mikulás létezik? Csak hogy egy picit a női követőimnek is a kedvében járjak" - kommentálta a fotót, amelyen Bogár János, a WBPF világbajnok sportmodell-versenyzőjével látható.

Mikulás alkalmából pirosba öltözött néhány magyar fitneszmodell - Németh Dorottya, Egervári Katalin, Siska Fruzsina és Nemes Renáta Larissza -, a végeredmény lélegzetelállító!

Fotó: Tibor picture

Valami készülőben van, az biztos, hogy mi pontosan, azt egyelőre nem tudjuk. A kép mindenesetre pompás.

Az ExperiDance Produkció próbatermében készített fotón rajta van a WBPF két világbajnoka is: Csörgő Adrienn (hátul, középen) és Bistei Judit (alul). 

Helyszín: ExperiDance Produkció próbaterem

Photo : Laszlo Rusznak
Make up: Anita Heizer

Dr. Muzsik Réka bronzérmet nyert a WBPF thaiföldi világbajnokságán, és a hazatérése után nem akármilyen fogadtatásban részesült a munkahelyén. A patikusként dolgozó sportolónő természetesen meghatódott munkatársai gesztusán, akik egy nagy feliratban gratuláltak neki.

"Ez fogadott ma reggel a patikában... Hát kell ennél több?! ❤ Szeretlek Titeket és köszönöm, hogy Veletek dolgozhatok!" - írta a Facebookon.

Horváth András tavaly megnyerte a WBPF nevű szervezet világbajnokságát, idén viszont csak ötödik lett. A sport physique kategóriában érdekelt magyar versenyző részletesen leírta, milyen áldozatokat hozott a siker érdekében, amely végül a thaiföldi tornán nem jött össze neki. Már ha az ötödik hely kudarcnak számít - szerintünk egyáltalán nem!

Tudni kell, hogy ebben a sportosan kidolgozott, egészségesen izmos test, férfias megjelenés, arányos, esztétikus, szimmetrikus testalkat bemutatása mellett a versenyző egyéniségének, kisugárzásának, színpadi mozgásának és magabiztosságának elbírálása történik ennél a kategóriánál. A zsűri elsősorban a test szimmetriáját, arányait, férfias, sportos izomzatát értékeli az összbenyomás, a magabiztos kiállás mellett. Fontos az izmos, kockás has, a szép mosoly, a stílus és a fotogén arc.

És íme, Horváth András terjedelmes és tanulságos Facebook-bejegyzése, az utolsó képet mindenképp érdemes megnézni:

"Mi történt Bangkokban, ami miatt egyszerre lettem csalódott és dühös?

Eddig nem voltak ilyen posztjaim, valószínűleg nem is lesz több, egyáltalán nem az én stílusom, de most úgy érzem, bátran elmondhatom a véleményemet. Nincs benne rossz szándék, mocskolódás, csak a puszta tények, de ettől függetlenül biztosan lesz, akinek nem tetszik majd.

Sportolóként megtanultam, hogy ha veszítek, azt emelt fővel tegyem, és ne másokat hibáztassak a kudarcomért. Próbálom is ehhez tartani magam, de az igazságtalanságot már kevésbé viselem ilyen jól. Én ezt a sportot életvitelszerűen űzöm (még offszezonban is), nekem nem az önmarketingről, a szelfizgetésről és az exhibicionizmusról szól, hanem a céljaim megvalósításáról és a sportág szeretetéről. Nem akarok hírnevet, és soha nem akartam, hogy mások többnek gondoljanak annál, mint aki vagyok.

A tavalyi vb-győztes forma:

Szeretném, ha megértené az a pár száz ember, aki nekem szurkolt a VB-n, hogy életem formájával miért csak az 5. helyen sikerült végeznem. Aki ismer, az tudja, hogy sohasem voltam nagyképű, beképzelt, és pláne nem voltam elfogult magammal szemben. Mindig sokkal többet vártam el saját magamtól, mint másoktól, és mindig rosszabbnak láttam magam, mint amilyen vagyok. Többen mondtátok, hogy az 5. helyezés is szép, különösen 33 indulóból, de nem nekem. Én nyerni mentem oda, nem egy 5. helyezésért. Azért küzdöttem, hogy a lehető legtöbbet hozzam ki magamból, és olyan formát tudjak felmutatni, amibe egyszerűen nem lehet belekötni. Olyan formát, ami maximálisan megfelel a kategória követelményeinek. Maximalistaként természetesen elégedett most sem voltam, de saját magamat sikerült legyőznöm, ami számomra nem kis kihívást jelentett. Nem maga a helyezés bánt, hanem, hogy nem ezt érdemeltem. Szeretném megtudni, hogy mit rontottam el, vagy mitől voltak jobbak a többiek!?

Nem kétlem, hogy másoknak sem volt könnyű a felkészülés, feltételezem, hogy ők is mindent megtettek azért, hogy a lehető legjobb helyen végezzenek. Nekem voltak olyan körülmények, amelyek megnehezítették a felkészülésemet. Vírusos megbetegedés, pánikrohamok, álmatlanság, szorongás, és mindezekhez antidepresszánsokat, és nyugtatót szedtem szinte végig a felkészülésem alatt. Ehhez jött a napi 10-12 óra munka és 2 edzés. Ez akkor lenne magyarázkodás, ha nem hoztam volna életem formáját MÉG ÍGY IS!!! De nem is ez a fontos, biztosan az ellenfeleimnek is megvoltak a saját problémáik…

Egy nemrég készült kép:

Az eredményhirdetéskor, mikor a nevemet mondták, végignéztem a lefagyott, ledöbbent arcokat (kb olyan lehetett az enyém is), akik nem értették a dolgot. A verseny után rengetegen jöttek oda hozzám, olyanok, akik belelátnak ebbe a világba. Testépítők, szövetségi tagok/bírók, sőt, még korábbi és mostani legyőzött ellenfeleimtől is olyan dicséreteket kaptam, hogy egyértelműen én voltam a legjobb, tökéletes volt a forma és színpadi szereplés.

Nincs jogom megkérdőjelezni a bírói döntést, kénytelen vagyok elfogadni azt a helyezést, amit nekem szántak, de akkor magyarázza már meg valaki, hogy miért voltam benne minden kihívásban, ha végül 5. helyre soroltak? Ráadásul a döntőre még jobban néztem ki, mint az elődöntőkön, jobban sikerült betöltődni, kerekebb lettem, és mégis ugyanolyan száraz maradtam, mint délelőtt.

Mindig egyéni indulóként versenyeztem, soha nem voltam tagja egyetlen egyesületnek sem. Tudomásom szerint soha senkinek nem állt érdekében, hogy bármilyen eredményt érjek el valamelyik versenyen, nem nyaltam be senkinek, nem vagyok senkinek a senkije, és mégis sikerült már Fitparádét, VB-t és EB-t is nyernem. Pontosan ezért szerettem ennél a szövetségnél versenyezni, mert semmiféle rossz tapasztalatom nem volt a pontozást illetően. Látom, hogy mi megy más szövetségeknél, ezért eszem ágában sincs máshol versenyezni, és most ezek után úgy érzem nem maradt nekem semmi. Minden erőfeszítésem hiábavaló volt, mert olyanok végeztek előttem a versenyen, akik nem érdemelték meg a címüket. Volt már ilyen máskor is a történelem során, és lesz is még, mivel ez egy szubjektív véleményen alapuló sport. 

Korábban azt írtam, hogy bármi is legyen a verseny kimenetele, nem lesz bennem rossz érzés. Tévedtem! Tévedtem, mert erre nem számítottam… ez az egy dolog, amire nem voltam felkészülve, mert erre nem is lehet.

Jó pár versenyző van a világon, akik tudják, hogy mivel jár együtt egy ilyen felkészülés, és közülük is csak az tudja átérezni a helyzetemet, aki járt már hasonló cipőben. Hónapokat készülsz, a beledet kidolgozod, kockára teszed az egészséged, eldobod a barátaid zömét, mondván, hogy nincs rájuk időd, egész nap ingerült vagy, türelmetlen a családoddal, a párkapcsolatod csak fotoszintetizál, nem tudsz koncentrálni a munkádra. Észre sem veszed, és egy önző barom lettél, akit csak a saját céljai érdekelnek, és nem izgat, hogy kin gázolsz át miatta. Hiába vagy sikeres testépítő, fanatikus vagy, de a támogatások ellenére minden pénzedet ráköltöd a felkészülésedre és nem tudsz előre lépni az életben. Még ha nyersz is, profitálni nem tudsz belőle, az elismerésen és az 5 perc hírnéven kívül mást nem kapsz cserébe. Aztán hazautazol a versenyről, visszacsöppensz a nagy magyar valóságba, és rádöbbensz, hogy nincs autód, albérletben laksz, és örülsz, ha fel tudod adni a csekkjeidet a hónap közepén.
Ismerős?
Megéri?
Meg! Megéri, mert ezekben az években nagyszerű embereket ismertem meg, hatalmas élményekkel gazdagodtam, olyan helyeken jártam, ahová talán sosem jutottam volna el magamtól, és persze rengeteget tanultam a sportról és az életről egyaránt. 

A verseny előtti izgalmak, a barnító szaga, a rengeteg tervezés, a precíz formaidőzítés, a szénhidrát töltés, amikor már remegsz egy korty vízért, de tudod, hogy nem lehet, és persze a bíztató szavak, amiket a csapattársaidtól és a szeretteidtől kapsz. Nincs ahhoz fogható érzés, amikor egy VB-n vagy egy EB-n Neked szól a Magyar Himnusz, és több száz, vagy akár ezer ember vigyázzban állva fejezi ki elismerését és tiszteletét előtted.

Könnyes szemekkel gondolok ezekre a dolgokra, mert talán sosem versenyzek többé, és borzasztóan fog hiányozni. Köszönöm ezt sok csodás élményt WBPF! Örök emlék marad!
A képen az 5. (én) és az 1. helyezett látható..."